Header image  
"Aki dudás akar lenni..."  
 
    főoldal









 

 

Bóta Gábor kritikája

 

Megjelent a Pesti Műsor 2007. július 5-11. számában.

 

 

Órajáték

 

Pályi János bábszínháza

 

 

Pályi János ápolja és megújítja a vásári bábhagyományt. A nagy mestertől, Kemény Henriktől sok mindent ellesve játszik Vitéz Lászlót is. Elementáris erővel, virgonc kedvvel püföli az ördögöket. Veszett tempót diktálva bolondozik. Boszorkányos ügyességgel váltogatja a figurákat, és ennek megfelelően a hangját. De gúnyosabb, mint Kemény. Miközben beleéli magát a mókába, ironikus hangsúlyokat, megjegyzéseket, meg beköpéseket enged meg magának. Persze abban is van iróna, hogy ezúttal Nagyokos Jánost választotta az általa, Kovács Ildikó és Veres András által írt Órajáték című darab főhősének. Egyezik a keresztnevük. Ez a nagydumás, tettre kész fickó, tekervényes agyával, leleményes furfangjaival, eszes, fantáziadús füllentéseivel, valamelyest ő. Szinte összenő a bábjával, miközben időnként el is idegenedik tőle, mint mozgató saját személyiséggé válik, akinek rálátása van a történetekre. Pályi nem először ad elő egyszemélyes vásári bábjátékot. Kovács Ildikó rendezésében már játszotta például a Szegény ördögöt, amiben szintén alkalmazott különböző bábtechnikákat, és szintén megjelent hús-vér színészként is saját paravánja előtt, vagy akár fölött, és a közönséget is megszólítva kiszólt a históriából.
Mindig is erőssége volt az improvizáció, amibe olykor annyira belefelejtkezik, hogy jóformán leállítja az előadás menetét, és gyermeki örömmel durrogtatja az ötletpetárdáit. Ezúttal az Órajáték előadásában, a Marczibányi Téri Művelődési Központban, részint visszafogja magát, mert még sok mindenre fokozottan kell koncentrálnia az új produkcióban, másrészt bizonyos üresjáratokat ezúttal is improvizációval igyekszik kitölteni. Groteszk, önfeledt bábmisztérium jön létre, melyben Nagyokos János sokat perlekedik a feleségével, majd pokolra száll, hogy kiszabadítsa gyermekecskéjüket, kicsi Jankót, akit elrabol a halál. Ebből aztán lesz haddelhadd, a sárkánnyal ugyanúgy megmérkőzik, ahogy élvezettel tángálja el az ördögöt, vagy éppen megleckézteti a halált, aki rémületében darabjaira esik szét. Vitéz Lászlóhoz hasonló, felvágott nyelvű, lengő sipkájú, szótekeréseit, félrehallásait humorforrásként használ, vérbő figura ez a hetvenkedő János. A Majoros Gyula által tervezett, rafináltan kivitelezett paraván megfordítható, így szemvillanásnyi idő alatt kerülünk az egyik helyszínről a másikra. Amíg pedig a díszletváltás zajlik, és az egész produkció alatt, a játékkal szinte összeforrva, Kovács Márton ezernyi látványos hangszeren zenél. Grosschmied Erik a minden mozgásra képes marionetteket tervezte. Kovács Ildikó rendezése ezúttal is a műfaj és a színész tökéletes ismeretéről tanúskodik.

Bóta Gábor